Balázs Béla: Halálos fiatalság – dráma

Balázs Béla műve eredetileg három felvonásos és 1917-ben íródott, és a Kékszakállú herceg várának előzményeként tekintenek rá.

A halálos fiatalságra némely korabeli kritika a “fojtogató” jelzőt használja, amelyet Varga Norbert is átörökít a SZESZ egyfelvonásosában. Igazi lélektani dráma ez, alapos és művészi pontossággal megrajzolt karakterekkel. A figurák messziről ismerősek, talán a habitusuk, leginkább erőszakosságuk miatt: mindent azonnal akarnak, úgy mint mi, a ma emberei.

Az egyfelvonásos főszereplője, Ágnes is igazi mai nő, aki ma nem tud dönteni vagy nem is akar. Felismerjük benne a művészethez való ragaszkodását, és szikár kiállását mellette. Átéljük a drámát, ahogy négy különböző figura próbálja rákényszeríteni akaratát. Ebbe a fáradt levegőbe rokkan bele Ágnes. De vajon mi bírnánk az ő helyében?
A felvonás végén ha akarja, döntse csak el a néző. Vagy ha tudja…

Szereposztás:
Dobray Ágnes:
Kincses Kornélia
Dobray Félix
(Ágnes unokatestvére):
Hadzsy János
Józsa Miklós:
Spitzer Jenő
Lili (Ágnes kollégája):
Soós Julianna/Péterffy Andrea
Báró Lublóy:
Gyekiczki Balázs;
Julcsa (Ágnes cselédje):
Rácz Tamara
Jani(pincér):
Varga Norbert
Gitta:
Kondor Alexandra
Lola:
Vecsernyés Viktória
Rendezte:
Varga Norbert

Interjú a vámpírral – táncjáték-Szegedi Nemzeti Színház

Louis küzd lelkiismeret-furdalást nem ismerő párja és alkotója, Lestat ellen, lázadó teremtménye és szeretője ellen, őrlődik az elvei és vágyai között. Feloldódást egyedül az hozhat a számára, mikor elfogadja saját magát a vágyaival és elveivel együtt, úgy, ahogy van. Az ismerős történet elmesélése a tánc nyelvén történik szavak nélkül. Mindenki számára ismerős érzés, mikor tudatában vagyunk annak, hogy égető vágyaink kielégítéséért súlyos árat kell fizetnünk. A legnagyobb büntetés pedig saját lelkiismeretünk kínzása, amit megpróbálunk elnyomni az érzékek kényeztetésével. Ám az egyetlen kiút az igazi természetünk elfogadása lehet.

Táncolják:
Vörös Balázs, Peták Róbert, Pócsa Petra, Opavszki Lilla, Vőneki Brigitta, Opavszki Máté,Iványi Flóra Nógrádi Claudia, Simonits Andrea, Boros Tamás, Kiss Gábor,Szabó Zita, Kondor Alexandra, Szalai György, Vecsernyés Viktória

Fény-hang:
Magony Gergely
és Birkás Tibor
Plakátfotó:
Kondor Alexandra
Plakátdesign:
Majkol
Koreográfus:
Rózsa Miklós
Rendezte:
Varga Norbert

10 éves SZESZ –ünnepi gálaest

Mindent, amit a SZESZ -ről tudni akartál, most megtudhatsz! Szeretnénk megünnepelni ezzel a gálaesttel, hogy 10 évesek lettünk hogy eddig megmaradtunk, de emlékezni is szeretnénk játékosan, komolyan, szeretettel. A gálaest válogat eddigi előadásaink tematikáiból, dalaiból, hangulataiból. Be kellett látnunk 10 év sok idő egy egyetemi színháznak, van miből szemezgetni: régi játszótársakat, rendezőasszisztenseket, fotósokat, háttérmunkásokat hívtunk meg, hogy mindaz, amit a társulat elmúlt 10 évéről mesélni lehet, és érdekes elmondhassuk magunknak és Nektek. Nem szeretnénk a gálaestből sem, a jövőt sem a múltat, sem a jelent kihagyni, úgyhogy a közeljövő eseményeit is szépen sorjában vagy összevissza de felelevenítjük.

“Rohadt az államgépben valami” – próbaképek és csapatfotó


Színváltások 7.: “Rohadt az államgépben valami”

“Rohadt az államgépben valami” – dráma két részben

„…magamban hordtam a gynti koncessziók magvát; néha-néha felkötöttem a manó-farkot; néha-néha elmentem hívatlan prófétának. De Brand is voltam. Titkon és mélyen – főleg Brand. Az igazságok kérlelhetetlen hirdetője. A »százszázalékos« ember. És ezért is megyek, mielőtt engem is megköveznének. […] Ilyen közel az elmúláshoz, csak a szeretetem és a hitem él. A hitem, hogy nincsen halál, csak élet és újra élet. Igazabb és felemelőbb élet…”/Részlet Horváth István Búcsúleveléből/

Horváth István és Tóth Kata holttestét 1941. október 18-án találták meg a Duna-parti Carlton Szállóban: előző nap önkezükkel vetettek véget életüknek.
1940-től az újjá alakult szegedi egyetem rektora az európai gondolkodású Nobel-díjas tudós, Szent-Györgyi Albert lett. A rektor egy újszerű diákélet megszervezésében is fontos szerepet vállalt, így – Sík Sándor professzor segítségével – támogatta a megalakuló Szegedi Egyetemi Ifjúság Színjátszó Társaságát (SZEISZT).
Ebben a környezetben lett 1940-ben Horváth István szegedi bölcsészhallgató a SZEISZT egyik alapító tagja, illetve rendezője. Így a különböző szakok hallgatóiból álló társulat decemberben megkezdte a munkát; Horváth vezetésével elindultak a Hamlet próbái. A Városi Színház igazgatója a társulat rendelkezésére bocsátotta a Szegedi Nemzeti Színházat. Szent-Györgyi Albert rektor rendszeresen megjelent a próbákon, a napi sajtó egész oldalakon számolt be a SZEISZT munkájáról.
Shakespeare drámáját 1941. április 1-jén mutatták be hatalmas sikerrel: Ám az elismerések ellenére a történelem megpecsételte Horváth István sorsát: félig zsidó származása miatt (hiába volt ő református) kizárták a színházból. A közös munka során Tóth Katával egymásba szerettek, a Gertrudist alakító vegyészhallgató azonban nem mehetett hozzá a rendezőhöz. Az 1941-es fajvédelmi törvény értelmében nemcsak házasságot nem köthettek, de még a zsidó és nem zsidó közötti testi kapcsolatot is börtönnel büntették. Így október 17-én együtt öngyilkosságot követtek el a fővárosban. Az előadás e két embernek állít emléket.

Szereposztás:
Ifj. Horváth István:
Szerdahelyi Mátyás
Tóth Kata:
Vecsernyés Viktória
Idősebb Horváth István
– István édesapja:
Cseszkó Mihály
Szent- Györgyi Albert,
az egyetem Nobel
díjas rektora:
Kosztolányi József

SZEISZT:
Tárnok Éva – (Ophélia):
Rácz Tamara
Paku Imre, az egyetemi
Színjátszó Társaság elnöke:
Molnár Máté
Stachó Lajos
– (Claudius – Dánia királya):
Szemendrey István
Szabolcsi Gábor
– (Marcellus):
Hadzsy János
Tima Ferenc
– (Laertes fia):
Fehér Péter
Szemes Mihály
– (Rosencrantz):
Horváth István
Szász Károly
– (Hamlet királyfi):
Spitzer Jenő

További szerepekben:
Sándor – az újságíró:
Tichy- Rács Ádám
Barna Úr – a portás
/Színházi titkár
/újságkihordó:
Hajdú Róbert
Terike:
Mészáros Rita
/Letenovics Ivett

Fény-hang:
Magony Gergely
Súgó: Ertl Dóri
Rendezőasszisztens
és plakátfotót
készítette:
Kondor Alexandra
Plakátdesign:
Majkol
Rendezte:
Varga Norbert

Müller Péter: Szemenszedett Igazság a Szegedi Nemzeti Színházban


Kortárstánc – Interjú a vámpírral – táncjáték

Louis küzd lelkiismeret-furdalást nem ismerő párja és alkotója, Lestat ellen, lázadó teremtménye és szeretője ellen, őrlődik az elvei és vágyai között. Feloldódást egyedül az hozhat a számára, mikor elfogadja saját magát a vágyaival és elveivel együtt, úgy, ahogy van. Az ismerős történet elmesélése a tánc nyelvén történik szavak nélkül.
Mindenki számára ismerős érzés, mikor tudatában vagyunk annak, hogy égető vágyaink kielégítéséért súlyos árat kell fizetnünk. A legnagyobb büntetés pedig saját lelkiismeretünk kínzása, amit megpróbálunk elnyomni az érzékek kényeztetésével. Ám az egyetlen kiút az igazi természetünk elfogadása lehet.

Táncolják:
Vörös Balázs, Peták Róbert, Pócsa Petra, Opavszki Lilla, Vőneki Brigitta, Opavszki Máté
Karizs Tamás, Nógrádi Claudia, Simonits Andrea, Boros Tamás, Kiss Gábor, Szabó Zita, Kondor Alexandra, Szalai György

Fény-hang: Magony Gergely
Plakátfotó: Kondor Alexandra
Plakátdesign: Majkol
Koreográfus: Rózsa Miklós
Rendezte: Varga Norbert

Sajtótájékoztató X. évad