Pintér Béla: A Démon Gyermekei

h

“A Moszkva Tér neon lámpái kékes fényüket szórják. A Városmajor felől alkonyi harangszó hallik. Előttünk, keresztben hetvenhárom autó haladt el, S a Vérmező hársait lomhán belepte a szürkésfekete por.Mi, ősz szülei egy boldog fiúnak, ki házasodni készül, A Budai Várba tartunk egy gazdagabb családhoz. Ahhoz a lányhoz, kit gyermekünk szeret…”

Kétezerkettő nyarán történt augusztus hó hetedik napján,
Tizennégy óra harminc perckor jelentették a rendőrségen,
Az első kerületi kapitányságon, hogy eltűnt egy asszony a Budai Várból.
Y. Kovácsné- Faragó Zsuzsa, a japán kultúra professzora,
Néprajzkutató és műfordító, a piacra indult hetedike reggel,
De sem a csarnokban, sem otthonában nem látták őt soha többé.

Szereplők:
Nyéki Tamás, Péterffy Andrea,
Hadzsy János, Gyekiczki Balázs,
Márkos Emese, Kosztolányi József,
Rátky László, Nógrádi Claudia

Zenészek:
Géczi Gergő, Radvánszky Gábor

 

Zene:
Géczi Gergő és Radvánszky Gábor
Díszlet-jelmez:
Kovács Anna
Fény-hang:
Horváth Attila
Plakátdesign:
Tóth Mihály (Majkol)
Súgó:
Vecsernyés Viktória
Rendezőasszisztens:
Kondor Alexandra
Rendezte:
Varga Norbert

II. Szegedi Levendula Napok: „Míg szívemben körbeérsz” – zenés verses játék

Játsszák:
Géczi Gergő, Lipták László, Molnár Kinga, Péterffy Andrea, Varga Norbert

Téma:
A szerelem
Versek:
szerelmesek
Zene:
Géczi Gergő, Varga Norbert, Lipták László
Plakátdesign:
Lipták László és Géczi Gergő
Rendezte:
Varga Norbert

Márton László: Lepkék a kalapon

Egy régi szép történet elevenedik meg a színpadon legalábbis, a 19. századvégi nyitóképünk, amit bemutathatunk, ezt ígéri, balsejtelmünk azonban fokozatosan kap erőre, miközben figuráink életre kapnak.
Aprólékos lélektani ábrázolásra azonban nincs idő, úgy ahogy a valóságban sincs már, bohózatunk színpadán sincs, ebben a törékeny porcelánvilágban a fokozatosság helyett sebes fordulatokkal bontakozik ki a szerelmi háromszög, a világfájdalom, a melodráma, az infantilizmus s mindezekhez bizonyos mellékszálak is gyorsan felzárkóznak.

„KLÁRI Megállj csak, jön a Radiszló, majd ő lesz az új apukád, és lerágja mind a két füledet!
MARIANN Nincs is Radiszló!”

„STIFTER Amibe lábukat rakták? Micsoda szokás! Kultúrember
nem kiengedi magából a disznót, hanem rázár ajtót, és oktatja, neveli.”

Az a világ látható ebben a bohózatban, amit Isten kalapjának nevezünk.

Szereposztás:

Spangenberg Radiszló, császári és királyi korlátnok:
Kosztolányi József
Baán Olga:
Rácz Tamara
Baán Viktor: Lipták László
Baán Márta:
Péterffy Andrea
Baán Mariann:
Vecsernyés Viktória
Baán Klári:
Molnár Kinga
Baán Mili:
Nógrádi Claudia
Baán Gábor, vizgyörki lelkész:
Papp Péter
Tax Iván, bocsári földbirtokos:
Gargya Balázs
Stifter Adalbert, orvos:
Spitzer Jenő
Dahó Sámuel, vizgyörki néptanító:
Tóth Csongor
Pillér Gábor, bocsári parasztlegény:
Hardi Csaba
Rozgonyi, terménykereskedő:
Németh György Attila
Dahó Ágnes:
Bene Barbara

Díszlet-jelmez:
SZESZ-Délikert Színház
Plakátdesign:
Szögi Tamás
Fény-hang:
Horváth Attila
Rendezőasszisztens:
Kondor Alexandra
Rendező:
Varga Norbert

I. Szegedi Levendula Napok: “Legjobban vágyom a mézízű sorsra”

A Szegedi Egyetemi Színház (SZESZ) zenés, verses játéka az SZTE Kulturális Iroda által kiírt Akrosztichon pályázatra érkezett pályaművekből.
Az előadás egyik különlegessége, hogy hangfelvétel készül róla, a másik hogy egy állandóan mozgó és gyarapodó versíró közösség bőséges táplálékkal látja el a játszókat, zenészeket, alkotókat, tehát sok új vers is bemutatásra kerül.
Műsorunk irodalom, koncert és színház, közös találkozási pontja kíván lenni.

Elhangzanak az Akrosztichon pályázat versei:
Pigniczki Daniella, Bártfai Csaba, Csaba Eszter Anna, Géczi Gergő István, Ficzere Ágnes, Szvoboda Zoltán, Balogh Gyula, Sléder Welli Noémi, Kiszely Katalin, Tóth Noémi, Mayer Szilvia, Megyeri Csilla, Dóra Dominik, Adankó Edina, Miksi Zoltán, Tisóczki Péter, Sárközy András és Varga Edina tollából

és még József Attila, Varró Dániel, Szabó Lőrinc, Ady Endre versei, a játék és a zene segítsége szerint.

Szereplők, játszók, zenélők, alkotók:
Bartók Gary, Hadzsy János, Lipták László, Jeney Luca, Péterffy Andrea, Varga Norbert
Rendezőasszisztens:
Kondor Alexandra
Rendezte:
Varga Norbert

Ingmar Bergman: Fafestmény-színmű

Féled-e a halált?

„Néhány évig tanítottam a malmői színházi stúdióban, vizsgaelőadásra készültünk, de nem tudtuk mit adjunk elő. Akkor eszembe jutottak gyermekkorom templomfalai a rengeteg képpel. Néhány délután alatt írtam egy kis darabot,melynek fafestmény lett a címe, és minden diáknak volt benne szerepe a legcsinosabb fiú volt sajnos a legkevésbé tehetséges, operettszínésznek készült: ő játszotta a Lovagot aki nem bírt beszélni mert a szaracénok kivágták a nyelvét. A fafestményből alakult ki lassanként A hetedik pecsét…..

(Ingmar Bergman: Laterna magica)

A Fafestmény ötlete Bergman személyes élményeihez kapcsolható. Egyrészt a gyermekkori istentiszteletek alkalmával megfigyelt középkori festmények bibliai motívumainak hatásából született, másrészt, a modern ember léthelyzetére való reflexióból.

„Ha valaki egy pap otthonában születik és nevelkedik, korán alkalma nyílik arra, hogy bepillantson élet és halál kulisszái mögé. Apa temet, apa esket, apa keresztel, apa prédikál.” – vallotta erről Bergman.

Egy keresztes hadjáratból hazatérő lovag, és fegyverhordozója, Jöns szembesül kora rettenetes valóságával: pestissel, boszorkányégetéssel, kétségbeeséssel.

A darab alapvető kérdése jellegzetesen huszonegyedik századi, a modern ember kételyeit fogalmazza meg, magányát, haláltól való félelmét. Ezért modern embernek az elemi, egzisztenciális szorongása allegorikus formában, a középkori moralitás és a haláltánc kereteiben fogalmazódik meg.

Így együtt kérdezzük meg a nézővel, vagy éppen a nézőtől: A kérdés ebben a helyzetben hogyan élnénk addig, ameddig élhetünk? Milyen elv szab irányt tetteinknek? Vagy nincs, és nem is volt ilyen? Kinek lennénk fontosak? Mi is az igazán fontos? Fontos lenne egyáltalán valami?

Mer válaszolni?

Szereposztás:

Fiatal lány:
Csonka Dóra
Jöns:
Hadzsy János
Lovag:
Tichy-Rács Ádám
Boszorkány:
Rácz Tamara
Mária:
Péterffy Andrea
Kovács:
Spitzer Jenő
Liza:
Jeney Luca
Színész:
Kosztolányi József
Karin:
Vecsernyés Viktória

Zenekar:
Hegedűs
Djembe:
Kerpics Judit

Díszlet:
Horváth Gábor
Jelmez:
SZESZ- Délikert Színház
Fény:
Birkás Tibor/ Nahóczky Viktor
Plakátdesign:
Szögi Tamás
Rendezőasszisztens és súgó:
Kondor Alexandra
Koreográfus: Rózsa Miklós
Rendezte: Varga Norbert

Balázs Béla: Halálos fiatalság – dráma

Balázs Béla műve eredetileg három felvonásos és 1917-ben íródott, és a Kékszakállú herceg várának előzményeként tekintenek rá.

A halálos fiatalságra némely korabeli kritika a “fojtogató” jelzőt használja, amelyet Varga Norbert is átörökít a SZESZ egyfelvonásosában. Igazi lélektani dráma ez, alapos és művészi pontossággal megrajzolt karakterekkel. A figurák messziről ismerősek, talán a habitusuk, leginkább erőszakosságuk miatt: mindent azonnal akarnak, úgy mint mi, a ma emberei.

Az egyfelvonásos főszereplője, Ágnes is igazi mai nő, aki ma nem tud dönteni vagy nem is akar. Felismerjük benne a művészethez való ragaszkodását, és szikár kiállását mellette. Átéljük a drámát, ahogy négy különböző figura próbálja rákényszeríteni akaratát. Ebbe a fáradt levegőbe rokkan bele Ágnes. De vajon mi bírnánk az ő helyében?
A felvonás végén ha akarja, döntse csak el a néző. Vagy ha tudja…

Szereposztás:
Dobray Ágnes:
Kincses Kornélia
Dobray Félix
(Ágnes unokatestvére):
Hadzsy János
Józsa Miklós:
Spitzer Jenő
Lili (Ágnes kollégája):
Soós Julianna/Péterffy Andrea
Báró Lublóy:
Gyekiczki Balázs;
Julcsa (Ágnes cselédje):
Rácz Tamara
Jani(pincér):
Varga Norbert
Gitta:
Kondor Alexandra
Lola:
Vecsernyés Viktória
Rendezte:
Varga Norbert