II. Szegedi Levendula Napok: „Míg szívemben körbeérsz” – zenés verses játék

Játsszák:
Géczi Gergő, Lipták László, Molnár Kinga, Péterffy Andrea, Varga Norbert

Téma:
A szerelem
Versek:
szerelmesek
Zene:
Géczi Gergő, Varga Norbert, Lipták László
Plakátdesign:
Lipták László és Géczi Gergő
Rendezte:
Varga Norbert

Márton László: Lepkék a kalapon

Egy régi szép történet elevenedik meg a színpadon legalábbis, a 19. századvégi nyitóképünk, amit bemutathatunk, ezt ígéri, balsejtelmünk azonban fokozatosan kap erőre, miközben figuráink életre kapnak.
Aprólékos lélektani ábrázolásra azonban nincs idő, úgy ahogy a valóságban sincs már, bohózatunk színpadán sincs, ebben a törékeny porcelánvilágban a fokozatosság helyett sebes fordulatokkal bontakozik ki a szerelmi háromszög, a világfájdalom, a melodráma, az infantilizmus s mindezekhez bizonyos mellékszálak is gyorsan felzárkóznak.

„KLÁRI Megállj csak, jön a Radiszló, majd ő lesz az új apukád, és lerágja mind a két füledet!
MARIANN Nincs is Radiszló!”

„STIFTER Amibe lábukat rakták? Micsoda szokás! Kultúrember
nem kiengedi magából a disznót, hanem rázár ajtót, és oktatja, neveli.”

Az a világ látható ebben a bohózatban, amit Isten kalapjának nevezünk.

Szereposztás:

Spangenberg Radiszló, császári és királyi korlátnok:
Kosztolányi József
Baán Olga:
Rácz Tamara
Baán Viktor: Lipták László
Baán Márta:
Péterffy Andrea
Baán Mariann:
Vecsernyés Viktória
Baán Klári:
Molnár Kinga
Baán Mili:
Nógrádi Claudia
Baán Gábor, vizgyörki lelkész:
Papp Péter
Tax Iván, bocsári földbirtokos:
Gargya Balázs
Stifter Adalbert, orvos:
Spitzer Jenő
Dahó Sámuel, vizgyörki néptanító:
Tóth Csongor
Pillér Gábor, bocsári parasztlegény:
Hardi Csaba
Rozgonyi, terménykereskedő:
Németh György Attila
Dahó Ágnes:
Bene Barbara

Díszlet-jelmez:
SZESZ-Délikert Színház
Plakátdesign:
Szögi Tamás
Fény-hang:
Horváth Attila
Rendezőasszisztens:
Kondor Alexandra
Rendező:
Varga Norbert

KÖ7 –Középiskolások hete: Örkény István: Egypercesek

Örkény István: A Borék és Egypercesek

I. felvonás: Örkény István: A borék

Örkény egyfelvonásos vígjátéka, az emberi gyarlóságok és a szabálykövetés egymásnak feszülésétől izgalmas játék.
A katonának sokféle szabályt kell betartania, de ebben a darabban, egy honvédkórházban csak egyet: rendnek kell lennie minden körülmények között!
Ki kell-e bújni , ki lehet e bújni a szigorú katonai szabályok alól hogy mégis Ember maradhass?
A szerzői útmutató szerint egy magyar honvédkórházban játszódik a történet Budapest ostroma alatt.
Az egészségügyi őrmester, a közlegény, a hadnagy, a főhadnagy, az alezredes, valamennyien a kórház raktárkészletét leltározzák…
…azonban hiány van…

Szereposztás:
Tordai, egészségügyi őrmester:
Hadzsy János
Várhegyi, alezredes, kórházparancsnok:
Lipták László
Tóth, főhadnagy:
Gyekiczki Balázs / Gargya Balázs
Borz, hadnagy:
Tóth Csongor
Suták, közlegény: Spitzer Jenő

II: felvonás: Örkény István: Egypercesek

A második felvonás keretét a „minimítoszok” vagyis az 1968-ban megjelent Egyperces novellák adja.
Az Egyperces novellák a második felvonásban természetesen egyfajta válogatás, egyik rendezőelvük, a hosszú forma felől a rövid forma felé (1947-1968), a másik a témák felvonultatása, bemutatása, szó lesz emlékezésről, tragikusságról, menetelésről, halhatatlanságról, álmokról, öltözőkről, értelemről, arról hogy vagyunk, holdrakétáról, virágokról, meggymagról, öregemberről.

Játsszák:
Gyekiczki Balázs / Gargya Balázs, Hadzsy János, Lipták László, Nógrádi Claudia, Spitzer Jenő, Tóth Csongor

Díszlet-jelmez:
SZESZ-Délikert Színház
Fény-hang:
Horváth Attila
Zenei montázsok:
Spitzer Jenő
Plakátdesign:
Tóth Mihály és Gyekiczki Balázs
Plakátfotó:
Kondor Alexandra
Rendezőasszisztens/súgó:
Kondor Alexandra
Rendezte:
Varga Norbert

I. Szegedi Levendula Napok: “Legjobban vágyom a mézízű sorsra”

A Szegedi Egyetemi Színház (SZESZ) zenés, verses játéka az SZTE Kulturális Iroda által kiírt Akrosztichon pályázatra érkezett pályaművekből.
Az előadás egyik különlegessége, hogy hangfelvétel készül róla, a másik hogy egy állandóan mozgó és gyarapodó versíró közösség bőséges táplálékkal látja el a játszókat, zenészeket, alkotókat, tehát sok új vers is bemutatásra kerül.
Műsorunk irodalom, koncert és színház, közös találkozási pontja kíván lenni.

Elhangzanak az Akrosztichon pályázat versei:
Pigniczki Daniella, Bártfai Csaba, Csaba Eszter Anna, Géczi Gergő István, Ficzere Ágnes, Szvoboda Zoltán, Balogh Gyula, Sléder Welli Noémi, Kiszely Katalin, Tóth Noémi, Mayer Szilvia, Megyeri Csilla, Dóra Dominik, Adankó Edina, Miksi Zoltán, Tisóczki Péter, Sárközy András és Varga Edina tollából

és még József Attila, Varró Dániel, Szabó Lőrinc, Ady Endre versei, a játék és a zene segítsége szerint.

Szereplők, játszók, zenélők, alkotók:
Bartók Gary, Hadzsy János, Lipták László, Jeney Luca, Péterffy Andrea, Varga Norbert
Rendezőasszisztens:
Kondor Alexandra
Rendezte:
Varga Norbert

Örkény István: A borék – vígjáték

Örkény egyfelvonásos vígjátéka, az emberi gyarlóságok és a szabálykövetés egymásnak feszülésétől izgalmas játék.
A katonának sokféle szabályt kell betartania, de ebben a darabban, egy honvédkórházban csak egyet: rendnek kell lennie minden körülmények között!
E szabálykövetés drámai események sorozatát indítja el, hiszen ha a katonaság lényegileg nem más, mint a minél hatékonyabb parancsok és szabályok betartatása, hogy ne gondolkodjon a katona, akkor meg kell tanulni túlélni az Embernek ezt a szituációt.
A parancshoz a szabályhoz való ragaszkodás indítja el az összes konfliktust, ugyanakkor ez vet ágyat a groteszknek, a komédiának, a tragédiának.

Ki kell-e bújni , ki lehet e bújni a fenti szabály alól hogy ember maradhass? Létezik-e olyan út ami be is tartja a szabályokat meg nem is? Nem lehet csak egy kicsit másképp csinálni,kicsit elnézni dolgokat hogy könnyebb és jobb legyen?

A szerzői útmutató szerint egy magyar honvédkórházban játszódik a történet Budapest ostroma alatt.
Az egészségügyi őrmester, a közlegény, a hadnagy, a főhadnagy, az alezredes, valamennyien a kórház raktárkészletét leltározzák……azonban hiány van…

Szereposztás:

Tordai, egészségügyi őrmester:
Hadzsy János
Várhegyi, alezredes, kórházparancsnok:
Lipták László
Tóth, főhadnagy:
Gyekiczki Balázs
Borz, hadnagy:
Tóth Csongor
Suták, közlegény:
Spitzer Jenő

Müller Péter: Szemenszedett igazság


Bresse városában gyilkosság történik, ám a látszólag egyszerű ügyet szinte lehetetlenné válik felgöngyölíteni: a bírók egyre fogynak, a város lakói napról-napra többet hazudnak. Aztán megérkezik vidékre az igazsághoz görcsösen ragaszkodó Revalier, aki korán átlátja helyzetét: „kötelességteljesítés közben meghalni dicső dolog…de meghülyülni?”- teszi fel a kulcskérdést. Amíg ő mindenáron kitart a „bűnös” keresése mellett, a körülötte lévőknek megvan a véleménye a helyzetről:

De Frillet: És hiába meggyőződés, hiába sajtó, és a legszélesebb körű agitáció: az állampolgárok közönyösek, és tudja, mit mondanak?… Hogy Párizsnak nincs szeme!

Kapitány: Itt nem lehet létezni!…Úgy élünk, mintha meg sem születtünk volna! Csak nyögünk, ábrándozunk, oszt elmúlik az egész!

Vauden: No de honnan tudjam, mi az igazság, ha maguk örökösen változtassák itten?

Koch: Heti 30 fran fizetésből az ember nem tud véleményt kialakítani. Ahhoz vagy nagyon fiatalnak kell lenni, amikor még semmi sem számít – vagy nagyon öregnek, amikor már mindegy.

A tragédia és a komédia a mindennapokban is kéz a kézben jár, így nem csupán az igazság, de az ember természetéről is elgondolkodik a Szegedi Egyetemi Színház Müller Péter bűnügyi komédiáját felelevenítve. A társulat a Szemenszedett igazság segítségével folytatja a kísérletezést: mivel a felvonultatott élethelyzetek és kapcsolatok is színesek, úgy az előadás műfaja is változatos. A komédiától indulva, a comedia d’ell artén keresztül vezet a történet az abszurd játék felé.

A SZESZ előadása hasonlítani akar az élet kuszaságához, csúfolódásaihoz, pofonjaihoz. Habár a színház csak egy szeletet tud ebből az életből kiragadni – ez a szelet a legsűrűbb és legkonkrétabb kíván lenni. Még akkor is, ha kacsint a nézőnek; és kérdez:

Vajon megéri-e egy hozzánk közel álló ügyért hagyni, hogy széthulljon magunk körül minden? Győzelem-e így a győzelem, van-e győztes egyáltalán?
A mindenáron való ragaszkodás egy ügyhöz – legyen szó szerelemről, igazságról, függetlenségről célra vezethet-e?
Hol kezdődik, és hol fejeződik be a saját igazságunk kiharcolása és megtalálása?
Meg kell-e egyáltalán találnunk az igazságot mindennapi problémáinkban?

Vagy jobb, ha nem is tudjuk, mi a teljes igazság?

Szereplők:

Hector Revalier a bíró: Kosztolányi József
Sophie a felesége: Eller Éva
Kapitány a rendőrség vezetője: Lipták László
Koch teremszolga és bírósági írnok: Szerdahelyi Mátyás
Joseph Vallett téglaégető: Tichy-Rács Ádám
Vallett-né a felesége: Kiss Kinga Karina/Baksán Mónika
August de Frillet, királyi fiskális: Imre Krisztián
Ossie Vauden, gazda: Gyekiczki Balázs
Claude Moritz: tűzoltó paracsnok: Fehér Péter
Weber: Hadzsy János
Roul Moulin: Szemendrey István
Anton Pin tolvaj: Imre Krisztián
kurva: Drubina Orsolya
Őrmester: Manga Dániel
Rendőr: Sánta András
Idegen: Iski Roland

Diszlet-jelmez: Délikert Színház-SZESZ
Fény – hang: Mizsei Viktor
Plakátfotó: Pavlovits Máté
Plakát: Vajda Gábor
Rendezőasszisztens és súgó: Bitter Csilla Enikő
Rendezte: Varga Norbert

Kell egy csapat – színházi önéletrajz és végrendelet

Kell egy csapat színházi önéletrajz és végrendelet Mándy Iván regényének (A pálya szélén) és Sándor Pál filmjének (Régi idők focija) felhasználásával a Szegedi Egyetemi Színház (SZESZ) „Kell egy csapat” c. előadását 2007 márciusában mutattuk be.
Edzésterv: Minarik Ede mosodás igazában csak szenvedélyének, a labdarúgásnak él, az üzlet számára tulajdonképpen mellékfoglalkozás.
Hivatása: a Csabagyöngye SC futballcsapat, amelyet ő hozott létre, s amelynek megmaradásáért naponta meg kell küzdenie. Mivel nincs pénze, arra kényszerül, hogy legjobb játékosait eladja. Ilyen problémák miatt végül is nem tudja felhozni az „Első Ligába” a csapatot, hiszen nem állja a versenyt a tehetős mecénásokkal, akik a konkurensek mögött állnak. Utolsó, nagy csalódása, hogy kapusát, Vallayt is „elcsábítják” tőle; ekkor már a végrehajtók felvonulása sem zavarja. Minarik végül ott hagyja az egészet…
A groteszk látásmódú történet tanulsága: „kell egy csapat”, az újrakezdés, az együttes munka jelképe. A rendhagyó előadás a közönség és a játszók viszonyát vizsgálja: az előadás során a nézőtéren ülők, mint szurkolótábor vesznek részt a produkcióban…
Az előadás támogatói: Alsóvárosi Kultúrház, Pinceszínház, MASZK Egyesület

Játsszák: MINARIK EDE
Mosodás: Czene Zoltán
A CSAPAT TAGJAI, akik jók és rosszak (hol jók, hol rosszak, más-más néven): Ádám Gergő, Baksán Mónika, Balogh Bálint, Császár Dávid, Dohar Gergely Nándor, Erlauer Balázs, Galkó Janka, Goda Szilvia, Gyekiczki Balázs, Gyekiczki Péter, Hajdú Péter, Harkai István, Kincses Kornélia, Kristóf István, Lipták László, Manga Dániel, Molnár Tünde, Mizsei Viktor, Sallai Endre, Szerdahelyi Mátyás, Tóth Gábor, Trabalka Cecília, Varga Mónika és Varga Norbert

Mándy Iván regényének (A pálya szélén) és Sándor Pál filmjének (Régi idők focija) felhasználásával írta és rendezte: Czene Zoltán

Zene, montázs, játéktér, ruhák:
Czene Zoltán

Fény- és hangmester:
Szabó Gábor

Koreográfus:
Lipták László

Design: Veres Dániel

Munkatárs:
Balogh Dalma

Rendezőasszisztens:
Varró Sándor